Irányíthatja-e az ember a sorsát, vagy "úgyis az lesz, ami már megvan előre?" Három közmunkás világmegváltó gondolatokon morfondírozás közben felidéz egy régi történetet gyerekkorukból, a Herner Ferike nevű osztálytársukról, akinek az apja a helyi rendőr volt...Valahol Magyarországon egy kis faluban három közmunkás évről-évre ugyanazt az árkot ássa, közben napról-napra ugyanarról beszélgetnek.
Az egyikük, Béla megtudja, hogy a TV híradó mutatta egy régi osztálytársukat, Herner Ferikét, akinek az apja volt a falu rendőre gyerekkorukban. Béla felidézi, ahogyan annak idején egy kettőjük közötti gyerekes konfliktus hogyan nőtt nagyra, és miközben egyre több részletre emlékszik vissza, kapiskálni kezdi, hogy az emberi sorsok generációról-generációra ismétlődnek, és ugyanannyira állandóak, mint az előttük húzódó, folyton ugyanolyan árok. A komikus és időnként fájdalmasan elgondolkoztató történet két idősík bemutatásán keresztül keres válaszokat az egyéntől az egész világig kiterjedő kérdésekre: Isten kezében vagyunk-e, vagy Isten bennünk van és ezáltal magunk alakíthatjuk a sorsunkat?